A Fabricius ház Sopronban

 

Fabricius Endre:

Adalék a soproni Fabricius-ház történetéhez

A soproni Fabricius ház középkori és renaissance részeinek feltárási munkálatait Lauscher Nándor (+1960) az Országos M�emléki Felügyelõség Soproni Építésvezetõségének irányítója 1958-ban kezdte meg és annak helyreállítási munkálatai serényen folytak éveken át. Ebbõl az alkalomból kell, hogy a figyelem a ház multjára, a házzal kapcsolatos események felé is forduljon. Sopron város gazdag levéltárában a ház régebbi multjára adatok bizonyára vannak, malyeket erre hivatott szakember megfelelõ feldolgozásban az érdeklõdõ nagyközönség elé tárhat. A közelmúltnak a házzal kapcsolatos eseményeire vonatkozó adatait az akkor élt személyek elbeszélései, feljegyzései nyújthatják. Nagyapám, Fabricius Endre (1823-1902) elbeszélései, valamint a családi iratok adatai elegendõ alapot nyújtanak arra, hogy a Fabricius-ház közelmúltbeli történetét az alábbiakban vázoljam:
A soproni Fabricius-ház 1769-ben Reisch Tóbiás tímármesteré volt, akitõl azt ez évben Conrád András phil. és med. dr. és neje gr. Attens Katalin vették meg, akik a ház I. emeleti utcai 5szobás lakását lakták. Conrádéknak egy Dorottya nev� leányuk volt, aki 1759-ben született és 1790-ben Donner Zsigmond orvos neje lett. Az esküvõi ünnepség a szülõi házban, tehát a Fabricius-házban folyt le. A házasságból két gyermek, Ferenc és Lujza született, akiknek házitanítója az 1798-ban ev. polgári iskolai tanárként Sopronba jött Bredetzky Sámuel tudós pedagógus, író, a késõbbi evang. püspök volt. Bredetzky házi tanítói tisztét itt 1802. szeptemberig töltötte be, mikor Krakkóba hívták az evang. esperesi tisztség betöltésére. (Dr. Horváth Ödön: Bredetzky Sámuel élete. Budapest, 1924. 178. 1.) Donner Zsigmondné 1800-ban özveggyé lett, majd 1803-ban szintén elhunyt, és a házat kiskorú gyermekei gyámjától 1805-ben Spiess Antal vette meg 15 000 Ft-ért, akitõl viszont ugyanezt a házat egy év mulva, 1806-ban Fabricius Endre, akkor soproni ügyvéd 17 000 Ft-ért vásárolta meg.
A ház Sopronban a Városház tér (Rathausplatz) 54. sz., utóbb 6. sz. alatt állott. Az ingatlan beépített része 183, bástyakertje 52 és bástya alatti kertrésze (Zwinger), ahova a bástyáról falépcsõkön lehetett lejutni, 67 négyzetöl kiterjedés� volt.
Fabricius Endre Sopronban született, mint Fabricius Theofil gombkötõmester és Straner Katalin fia. Jórészt a neje hozományából 1806-ban vette meg 17 000 Ft-ért Spiess Antaltól a Sopron Városház tér 54. sz. alatti házat, melynek I. emeleti utcai lakásába be is költözött. Fabricius Endrét 1808-ban Sopron sz. kir. város tanácsnokává választották, mikor 59 szavazatból 49-et kapott. 1809. március 29-én Sopron városa francia megszállás alá került, s ekkor a Városház téri ház I. emeleti lakásába számos magasrangú francia tisztet szállásoltak be, többek közt Dessaix tábornokot, Moudehard ezredorvost, Testé tábornokot, utóbbi a gyõri ütközetben megsebesülvén, Fabricius Endre soproni lakásán nyert oly gondos ápolást, hogy felgyógyulása után hálából Napóleont tüzértiszti egyenruhában ábrázoló olajfestés� képet ajándékozott dédapámnak. Ez a kép 1945-ig volt a család tulajdonában, utoljára a megajándékozott dédunokájának, Fabricius Béla mérnöknél Budapesten, ahol a kép az ostrom alkalmával bombatalálat következtében elpusztult.
Fabricius Endrét 1815-ben Sopron sz. kir. város kapitányává, majd Zólyom vármegye táblabírájává választották. 1823. febr. 3-án Sopron sz. kir. város polgármesterévé választották. Városház téri lakásán 1847. ápr. 9-én hunyt el és a líceum mögötti evang. temetõben volt családi sírboltban temették el.
Elhunytával a soproni Fabricius-ház özvegyéé, szül. Weckher Erzsébeté lett, aki a ház elsõ emeleti ötszobás lakásában lakott leányával, Paulával és annak férjével, Dorner Frigyes soproni bornagykereskedõvel, aki a soproni és ruszti borokat külföldre szállította és borait a Fabricius-ház pincéjében tárolta.
Özv. Fabricius Endréné Weckher Erzsébet 1863. már. 7-én hunyt el, mikor a Fabricius-ház, mint örökségi rész leányára, Paulára, Dorner Frigyesnére szállt, aki 1816-ban a Fabricius-házban született és ugyanott esküdött 1846-ban férjével, aki ugyancsak ott 1870-ben hunyt el. Dornerné mint özvegy és gyermektelen asszony, férje halála után nem maradt egyedül a családi házban, mert öccse, Fabricius Endre költözött hozzá, együtt lakták az I. emeleti utcai lakást.
Én 1890. szept. elején kerültem Sopronba, mint az evang. líceum I. osztályos tanulója, mikor még nagynéném, Dornerné élt, de nem nála laktam, hanem a Fabricius-ház udvari II. emeleti lakását bérlõ Krausz Károly városi tisztviselõnél mint kosztosdiák. Természetesen naponta látogattam nagynénémet és nagyapámat, s így az I. emeleti utcai lakást, de az egész házat is jól megismerhettem. Sopronra vonatkozó elsõ emlékem az õsi Fabricius-ház, melynek a tér felé esõ homlokzatán középen két ablakos zárt kiugró volt, ettõl jobbra és balra egy-egy ablak. A kapubejárat a baloldali ablak alatt volt. A kapu fölül ívalakú, kétszárnyas volt, úgyhogy kocsi is járhatott be, de a kapu közepén, a két szárnyban szintén ívalakú gyalogbejáró volt kisebb ajtóval. A kapun belépve boltozatos kapualj következett, mely az eléggé sz�k udvarra vezetett. A kapualjból jobbra, az utcai földszinti kétszobás lakásba ajtó vezetett, melynek lakója ebben az idõben Gömbös tanító volt. Ugyancsak a kapualjból jobbra lépcsõ vezetett az emeleti utcai lakásokba. A lépcsõk téglából kész�ltek, faburkolattal. A lépcsõ pihenõjétõl egyszárnyú ajtó vezetett az I. emeleti utcai lakásba.
Benyitva az I. emeleti lakásba, egy kõkockákkal borított folyosó következett, mely világítását az udvar felöli ablakból kapta. Az L alakú folyosó hosszabb részén üveges ajtó nyílt a konyhába, amely így elég sötét volt, annak dacára, hogy az üveges ajtón kívül egy, a folyosóra nyíló ablak is volt. A rövidebb folyosórészén, az utca felé három ajtó nyílt, melyek a három utcai szobába vezettek. A rövidebb folyosószárny jobboldali részén egy ajtó nyílt az udvari szobához és e folyosószárny végén volt a klozett.
A folyosó hosszabb szárnya végén, két lépcsõn át ajtó vezetett egy nagy boltozatos udvari szobába, melybõl a folyosói ajtóval szemben nyílt egy másik ajtó, mely egy tágas, téglapadozatú helyiségbe vezetett, amelyben balfelé ismét ajtó nyílt, mely az udvarra vezetõ lépcsõt zárta le, tehát ebbe a helyiségbe egyenesen az udvarról is be lehetett jutni. A helyiségnek a szoba felöli ajtajával szemben egy vasrácsos ajtaja volt, mely a bástyára vezetett. A bástya kis kertté volt alakítva, ahonnét falépcsõkön lehetett a bástya alatti területre, az ún. "Zwinger"-be jutni, amelyben egy hatalmas diófa állott, egyébként csak gyep borította. A diófát - nagyapám elbeszélése szerint - gyermekkorában õ ültette.
A ház udvaráról loggiás lépcsõ vezetet az udvari elsõ- és második emeleti lakásokba, melyeknek bástya felöli falai mintegy két méter szélesek voltak. Ezen lakások - emeletenként egy-egy - két szoba, konyhaés kamrából állottak. Az emeleten a lakásokban a loggiás folyosóról nyíló ajtó kis téglapadozatú elõtérbe vezetett, melybõl jobbra és balra egy-egy ajtó egy-egy szobába nyílt. A szobák bástya felöli részén levõ ablak mint egy két méter mélység� fülkét alkotott, másik ablak a folyosó felé nyílt. A baloldali szobából két lépcsõn át egy tágas kamrába lehetett jutni, melynek ugyancsak a bástya felõl volt ablaka, de feleannyi nagyságú, mint a szobáké. A konyhába a bejárati ajtóval szemben két lépcsõn át lehetett jutni.
ház utcai emeleti ötszobás lakásában régi, még jórészt dédapámtól, a soproni polgármestertõl maradt bútorok, biedermeyer íróasztal, kanapé, álló óra, consol-asztal, szekrények voltak. A második emeleti utcai lakásban dr. Reichenhaller Kálmán városi fõjegyzõ, az udvari elsõ emeleti kétszobás lakásban a két idõs Dorner kisasszony, néhai Dorner Frigyes unokanõvérei, akik varrásból tartották fenn magukat és szegény sorsukra való tekintettel nagynéném, özv. Dorner Frigyesné, Fabricius Paula lakbért nem kívánt tõlük, az udvari második emeleten a már említett Krausz Károly városi hivatalnok nejével, Petz Lujzával, két leányával, Jusztival és Elzával laktak.
Özv. Dorner Frigyesné 1895. máj.26-án halt meg a soproni Fabricius-házban. Végrendeletében a családi házat öccsére, Fabricius Endrére hagyta, aki 1823. márc. 28-án született Sopronban a Fabricius-házban. Gyermekéveit és középiskolai tanulmányait a Fabricius-házban töltötte. Mint a soproni evang. líceum tanulója, tagja és 1840-ben alelnöke volt a líceumi Magyar Társaságnak, a líceumi tanulók önképzõ-körének és tagja volt az ugyanott m�ködõ Német Társaságnak is. E társaságok ülésein, záró ünnepélyein saját költeményeit, szavalatait adta elõ. Mint Petõfi kortársa az akkor Sopronban katonáskodó Petõfivel baráti kapcsolatbalépett és az evang. líceumi ifjúsági könyvtárból kivett könyveket Petõfinek adta kölcsönbe. (Sopronvármegye 1923. dec. 25. sz.) Nagyapám soproni diákkoromban töbször beszélt Petõfihez f�zõdõ baráti kapcsolatáról. Petõfi modora - mondta nagyapám - nem volt megnyerõ, inkább rideg, de a líceumi fiatalság õt mégis felkarolta, mint volt selmecbányai diákot, részvéttel viseltetvén sorsa iránt és rideg közlegényi sorsát iparkodott enyhíteni.
Nagyapám nyugalomba vonulása után az irodalomnak és zenének hódolt. Költeményei két kötetben "Sinnen und Minnen" címmel 1884-ben Sopronban jelentek meg. A berlini "Die Zukunft" cím� szépirodalmi kritikai folyóirat egykorú bírálata szerint "költeményeiben a valódi lírai momentum mellett itt-ott der�s humor, sõt csipõs sarcasmus is van, a strófák Heinére és Lenaura emlékeztetnek, versei a költészet valódi gyöngyei" (Die Zukunft, Berlin, 1884. évf. 9. és 18. szám). Mint kiváló zongoratehetség Liszt és Beethoven szerzeményeit kotta nélkül játszotta. Zeneköltészettel is foglalkozott, nyomtatásban 32 zongorára írt zenedarabia jelent meg, melyek évek során át a soproni Fabricius-házban születtek.
Nagyapám a soproni Fabricius-házat még életében tanulmányi alapítványként kötötte le oly célból, hogy annak kamatait ösztöndíjként szegénysorsú, jól tanuló diákok élvezhessék. Az alapítvány kezelésével a soproni evang. egyházat bízta meg, amely a megbizatást el is fogadta. Nagyapám elhunyt 1902. febr. 2-án Sopronban az õsi Fabricius-házban.
Halála után a Fabricius Endre-féle alapítványi házat a soproni evang. egyház vette kezelésbe és évek folyamán számos tanuló élvezte 1949-ig az ösztöndíjakat. Az 1900-as évek elején a soproni ev. egyház a házhoz tartozott bástya alatti 67 négyszögöles kertet a csatlakozó telek tulajdonosának eladta, aki ezt a területet beépítette.

 


 

Fabricius